Ma reggel rendőrségi eljárásnak lettem alávetve: Munkába tekerve egy kereszteződésnél kb. 2 (kettő!) másodperccel a lámpa zöldre váltása előtt húztam át. Pechemre a másik oldalon pont ott lófrált egy rendőrnő, aki egyből leintett és zárdafőnöki szigorral közölte, hogy 50 eurót legyek szíves. Próbáltam neki magyarázni, hogy minden reggel erre haladok, ismerem a lámpát, meg a kutya se jött a keresztutcából – mindez nem hatotta meg, ő úgy látta, hogy a saját biztonságom érdekében is megkövetelendő, hogy se 2, se 1 másodperccel a piros vége előtt ne haladjak át, csak mikor zöld.
Naná, papíron neki van igaza. Ami viszont a “saját biztonságomat” illeti, azért én akkor érezném biztonságérzetem növekedését, ha legalább ekkora lelkesedéssel csapna le a törvény szigora a sarkokon parkoló, látásgátló furgonokra, a mobiltelefonáló, kanyarlevágó sofőrökre, vagy a jobbkézszabályt biciklistákra nem alkalmazandónak tekintő balról érkező autókra. Akkor talán én is átérezném, hogy van valami értelme a közúti szabályok betartásának.
Mázlimra a zord zárdafőnök ma reggel megelégedett prédikációja elrettentő hatásával – igyekeztem is nagyon megszeppent, szánom-bánom képet vágni – és egy “legközelebb nincs pardon” figyelmeztetéssel tovább engedett.







Annotatio
Relinque annotationem