Kedden reggel: 8,3 km, 55’09″, pulzus átlag 148. Időjárás: 14 °C, laza felhőzet.
Ma kora délután: 11 km, 1h 27′, pulzus átlag 149. Időjárás: 15 °C, némi napsütéssel.
Tanulság: Nagy különbség, hogy mennyire korán megyek, mennyire vagyok kialudva és mennyire izzadok. Mind a kétszer melegítőben futottam, kedden se lett volna muszáj, de ma mindenképp fölösleges volt.
Jobb-később-mint-soha alapon egy nem túl rövidre sikeredett lazsálási szakasz után megint nekikezdtem a felkészülésnek, ezúttal a május 27-i brüsszeli 20 km-re. Pedig van még min javitani: A bonni félmaratonon végig 180 felett volta pulzusom, ez minden csak nem optimális.
Szóval ma végre újra nekivágtam a parknak, a szokásos két kört futva, ennek 43′ 03″ lett az eredménye, 155-ös pulzusátlaggal.
Később lemértem biciklivel is a távot, egy kör (amennyiben jól van kalibrálva a bringámon a kilométerszámláló) az 2.667 m hosszú. Ehhez még általában hozzájön 150 m a házunktól a parkig, meg még 150 m, amit a végén a parkban még hozzá szoktam tenni.
Vagyis a két körös táv így nagyjából 5,6 km-t tesz ki.
A félmaratonra való felkészülés utolsó állomása: Úszkálás a Banz-i kolostor teljesen néptelen úszómedencéjében. Akár csak Bástya elvtárs…
Amúgy Banz-ba (Bajorországban, Bamberg közelében található) meg úgy kerültem, hogy a Hanns Seidel Alapítvány felkérésére egy előadást tartottam arról, hogy hogyan tekintenek a magyarok az Európai Unióra három évi tagság után.
